Azokból a túlcsordult pillanatokból egy-egy, mi nem illant el.

“Érdekes, de a Boldogság irányítható kezdet és kiszámítható vég nélkül nehezen érint…”
2008.november 24.

Túlcsordulva

Mily tehetetlen az ember, míg mosolyog játszva,
de belül már csak sandít a varázsra.

Hisz ha fel is ocsúdott néha egy-egy vágyra,
a végén mégis csak kart széttárva várta,
hogy lelke újra,
kifosztva, meglopva,
lázongva az emésztő elfogadásba,
sajogjon fel, s magát megrázva kéljen újra lázra,
építsen, adjon s ne várjon viszonzásra.

Köme – 2008. július 27.