Elhalmozva

Remek kis nap volt a mai!
A tegnapi edzés megtette hatását. Valamelyest korábban is sikerült ma kelnem ennek köszönhetően – mondjuk muszáj is volt -, és az ébredés minőségében is azonnali változásokat éreztem.
Egy kiadós reggeli után bevágódtam az irodába ahol a reggeli dohányárú és műkávé elfogyasztása után, egy jó hangulatú megbeszéléssel, le is tudtam a napra tervezett munkaszerű tevékenységek nagyját.
Kis rohangászás a városban, majd szegény, beteg anyám (állapota csak átmenetei, és leginkább apám elutazásának tüneti megnyilvánulása) meglátogatása, felvidítása és ebéddel való le rablása volt a program.
Olyan szép idő volt kora délután, hogy nem bírtam visszatartani magam kedvenc tatai időtöltésem gyakorlásától és ki is vágódtam Gumó kapitányhoz a stégre, hogy osztozzunk a kerekedett jó hangulaton.
Kapitányom, a szokásos módon előrukkolt egy jó ötlettel, vagyis hogy kössünk el egy kishajót és csapassunk át a tatai tó túloldalán lévő vendéglőbe, egy jó italra és néhány megosztásra váró story-ra.
Visszafelé már bejelentkezett a napomat még szebbé tevő Laci aki a stégen kávézgatva, talpig Utah Jazz szerelésben várta érkezésünket..
Rövid beszélgetés után – egy kicsit tétován ugyan – rákérdezett, hogy úgy egyébként szoktam-e melegítőt hordani? – egy kicsit tétován ugyan – a 30 fokos meleg és a melegítő gondolatának összeegyeztethetetlensége (szép szó) miatt- de, igennel válaszoltam.
- Az jó! – felelte, és hozzátette, hogy
- Akkor lehet, hogy megajándékozlak egyel..
Eléggé meglepődtem a dolgon, de azért persze izgatottan vártam, hogy miről is lesz szó..
Mint kiderült, rendelt neten keresztül egy újabb Utah Jazz -es holmit magának, ami minden jel szerint sem neki, sem más kedves ismerősének sem mérete.
Hosszasan magyarázta, hogy ugyan van akinek a felső része kb. jó lenne, mivel kicsit testesebb a személy, de hát a nadrág…
- Esetleg majd fel lehet varratni – ecsetelte míg szép lassan felérkeztünk az irodába, ahol is a holmi és Luci szárnysegéd leledzett.
Rögtön látszott, mikor a felső előkeveredett a nejlonból, hogy egy igen csinos adidas melegítőről van szó.
Miközben magamra öltöttem a felsőt – megjegyzem, pont Köme színekben pompázott a fehér-búzavirág-kék összeállítás – Laci gyanakvón méregette hozzám az alsó részt.. Azzal a megjegyzéssel, hogy ha nem lesz jó, akkor azért fel lehet varratni talán..
A felső tökéletesen passzolt, mind széltében és hosszában is, és mint rutinos “nagyruha” vásárló, már a hozzám-méregetés alatt tudtam… a nadrággal sem lesz ez másképp.. :)
Mostantól már azt is tudjuk, hogy az amerikai XL, európai mértékegységre fordítva, pontosan 1 Kömét tesz ki :) vagyis egy 190cm magasságú és 120Kg-os, kaján vigyorú formát.
Áldott legyen az úr!
Mivel a rezgések úgy hozták, hogy a perifériámban található személyek mindegyike valamilyen Utah Jazz-es szerelésben nyomult ma, úgy döntöttünk Lacival és a Kapitánnyal, hogy meglepjük jöttünkkel és pompázatos öltözékünkkel Tomsziékat, ahol is már várt az az ajándék, amit Zuzu Petaz ( Tomszi nőnemű cinkostársa ) gyűjtögetett pontokat beváltva materializált a minap számomra. Egy gyönyörű szép Dunlop röplabda..
Tomóéknál eltöltött Rövid kis szeánsz után hazavettem az irányt, ahol is már várt az örök-morgó Norbi-Ribi, hogy meginvitáljon egy sörözésre, míg elő nem kerül valaki a családjából egy nyomorult lakáskulccsal (melyet ő fel nem róható módon nem hord magával), hogy otthonába juthasson. Segítettem rajta.. Mert ilyenek a barátok.. “jóban-rosszban”
A sörözés után, kicsit kótyagosan, de még nagyobb boldogságérzettel sikerült végül is hazaérkeznem.. Jóval a tervezett után, és hát közbe meg is győztem magam, hogy jó lesz majd holnap is az az edzés, melyet még mára terveztem.. Mert hát ilyen állapotban nem szabad. Úgy, hogy megkérdeztem telefonon a hozzám mindig kedves J.-t, hogy nem lenne e kedve meglátogatni engem, szerény kis lakomban? És hát, mivel mindig kedves, és odaadó velem kapcsolatban (maga sem érti miért, sőt én sem) negyed óra múlva meg is érkezett, hogy megkoronázza a napomat egy félresikeredett “kávézással”.. Anyám!, de imádom a kávéját..
A nap tanulsága (mert úgy érzem még kívánkozik valami zárószónak) csak annyi, hogy a munkát felejtsd ha egy szép napon kiteszed a lábad otthonról, igenis lehet még fokozni azt amikor jó, nem mindig hátrány ha valaki nem konfekció, és nem mindig kávézás ami annak indul.. :) Jó lét!