A Dohányosok védelmében

Ma is, ahogy majd minden nap, lecsattogtam cigit venni a boltba. Bár már nem igazán lepődök meg rajta, hogy megint csak emelkedett az árú ára, azért meglehetősen bosszant is a dolog.

Na nem az a +20 forint – egyenlőre -, ami kiváltja ezt az érzést, hanem az emelés mögötti képmutató, hamis indokok..

“Mert, hogy az egészség védelme.., a dohányosok várható nyavalyáinak az egészségügyre nehezedő terhei.., és a bla-bla-bla..”

Na persze.. Kell a zsé a jövedékiből valamire és kész. Ezzel mindenki tisztába van, és valószínűleg azt is sejti mindenki, hogy ezekből a befolyt plusz lóvékból a befizetőkre, vagyis a DOHÁNYOSOKRA szinte semmi sem fog visszajutni.

Szerintem nem kell különösebben magyarázni, hogy az egészség megőrzése csak megelőzéssel lehetséges.

Ha el tudjuk fogadni, be tudjuk látni, hogy tiltássokkal, korlátozásokkal, áremelésekkel nem lehet befolyásolni a dohányosok, vagy más élvezeti cikkek fogyasztóinak szokásait, akkor közelebb tudunk lépni a probléma megoldásához.

Nem kívánok nagy eszmefuttatást indítani a dolog ilyen-olyan visszásságaival kapcsolatban, csak felvetnék egy nagyon egyszerű dolgot.

Mint azt tudjuk, a legnagyobb baj a dohányzással kapcsolatban, hogy szabad gyökök keletkeznek a szervezetünkben, melyek megkötéséhez antioxidánsokra lenne szükség, és a helyzetet súlyosbítja, hogy cigi csökkenti az éhségérzetet, mellyel ugye megint csak csökken a normál étkezéssel bevitt antioxidánsok mértéke.. Persze a mai élelmiszerek minőségének köszönhetően ezt a megnövekedett antioxidás-igényt lehetetlen pótolni..

Tudomásom szerint egy szál cigaretta kb. 50mg C vitamint köt le a szervezetünkben.

Szóval, mi lenne ha az ügyes jogszabályi korlátozásoknak köszönhetően a dobozban felszabadult 1 szál helyét, praktikusan és providenciálisan egy 1000mg-os C vitamin ampullával, rágóval, nyalókával vagy hasonlóval töltetnénk ki a szerencsétlen gyártókkal, mellyel a sok rizsa és sanyargatás helyett, kézenfekvő és hathatós megoldást is produkálnánk rögtön a DOHÁNYOSOKNAK és a szerencsétlen államnak?

Idő hiányában most nem fogok utánajárni egy ilyen dolog költségszámításainak, de ha ez nem jön ki a plusz 20 forintból akkor megeszem kalapomat.. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezáltal a csökkenthető lenne a dohányárukat terhelő adó, mivel nyilván egészségesebbek maradunk, ezáltal nő a hatékonyságunk, termelékenységünk, már nem is vitás ez a kérdés.

Ez persze csak egy nyers ötlet. Gondolom, fizetünk – így államilag – erre sokkal jobban képzett, okos, ügyes és figyelembe nem vett embereket, orvosokat, melyek ripsz-ropsz produkálnák nekünk erre a terveket.

Tessék őket megkérdezni, vagy legalább a választott képviselőnket megkérni erre! Ez lenne a dolguk. Gondolom.

Kezdeti nehézségeim a BOA rendszerrel

Kedvenc weboldal-keretrendszerem a Drupal. Sok weboldalt készítettem már ebben a keretrendszerben “normál” web-hosting környezetben, mely általában megfelelő sebességet biztosít a munkához, de most egy átalakítás miatt fontossá vált, hogy helyi gépen, a lehető leggyorsabb környezetben tudjak dolgozni egy igencsak elhízott (több mint 4 GB-os) weboldallal.

A BOA rendszer tűnt a legmegfelelőbb megoldásnak, figyelembevéve azt is, hogy áldott jó kolléga készített készretelepített virtuális gépes megoldást is belőle, mellyel elkerülhető a telepítgetésekkel járó veszedelem.

Innen szerezhető be a virtuális gép:

https://ole-apps.sourcerepo.com/redmine/ole/projects/ole-toolkit/wiki/Vboa

Én a legújabb, bo4.ova fájlt telepítettem.

A telepítés és az alapbeállításokkal végzett próba oldal létrehozása sikerrel járt, így hát elkezdhettem a meglévő oldalam beimportálását az alább linkelt leírás segítségével:

http://omega8.cc/import-your-sites-to-aegir-in-8-easy-steps-109

Szinte már természetes módon ezzel bele is futottam néhány igen makacs problémába a 8 könnyű lépés 4. pontjánál.

Az én weboldalm Drupal 6.25 -ös, míg a BOA Drupal 6.22 -es megoldásokat kínál új weboldal telepítésénél, a leírás platform létrehozásos része után, bármilyen variálással is próbálkoztam, mindig ugyanazokat a hibaüzeneteket kaptam az oldal létrehozása közben, melyek azért, hogy semmi se legyen tiszta, véletlenszerűen váltakozatak..

A felvetődő hibaüzik az alábbiak voltak a hibás “Install” task “View”-ában:

“The external command could not be executed due to an application error.”

“Error: Cannot use string offset as an array .drush/provision_civicrm/install.provision.inc, line 24”

“PROVISION_SITE_INSTALLED”

Hossszas keresgélés után végülis az alábbi linken találtam meg egy hibajavító patch-et, mely megoldotta a problémát:

http://drupal.org/node/1325302

.. és a patch fájl közvetlen linkje:

correct-drush-get-option-usage-1325302-1.patch

A fájl letöltése és a .txt kiterjesztés levétele után a bemásolása és futtatása emígyen történik:

Bemásoljuk a patch fájlt a helyére:

# cp correct-drush-get-option-usage-1325302-1.patch /data/disk/o1/.drush/provision_civicrm/

És futtatjuk a következő parancsot a /data/disk/o1/.drush/provision_civicrm/ könyvtárban:

# patch < correct-drush-get-option-usage-1325302-1.patch

Ki-belépünk az Aegirből – .. mert jobb a békesség..- és kész.

Apple Mail – Gmail account mint kimenő levelezési kiszolgáló

Egyre gyakrabban használ az emberfia nyílt WiFi hálózatot netezéshez itt-ott jártában, viszont nem szeretne lemondani a levelezőkliens használatáról. A bejövő levelek letölthetőek így is, azonban a kimenő levelezéshez kimenő levelezési (SMTP) kiszolgáló szükségeltetik. A Gmail erre (is) megoldást kínál:

Példának a saját “kome@kome.hu” IMAP-os ( ..lehetne POP3-as is. Mindegy milyen.) mail fiókomat és a kimenő levelezésre használt Gmail fiókomat használom “dev.webwizard@gmail.com”.

A “Mail/Preferences” menüpontra kattintva az “Accounts” alatt látjuk a beállított levelezési fiókunkat:

Accounts

Alul az Out Going Mail Server (SMTP) listában, kattintsunk az Edit list menüpontra.

Outgoing Mail Server (SMTP)

A “+” gombbal (Create an account) adjunk hozzá egy új elemet a listánkhoz:

Account list

Description: Gmail

Server Name: smtp.gmail.com

Az “Advanced” részben állítsuk be a következőket:

Advanced

Use custom port: 465

Use Secure Socket Layer (SSL): pipa

Authentication: Password

User Name: ide a saját gmail-es felhasználó nevünket

Password: ide a saját gmail-es felhasználó nevünkhöz tartozó jelszót

Okézzuk le a dolgot.

Majd alul az “Out Going Mail Server (SMTP)” listából válasszuk ki a most létrehozott Gmail-t.

Zárjuk be az ablakot és mentsük el a változásokat.

Ha most küldünk egy próbamailt valahova, még rákérdezhet még 1x a jelszavunkra a program. Írjuk be és pipáljuk ki a “Remember this password..” négyzetet a jelszó mentéséhez.

Password Save

És örülünk vala.. :)

Forrásként ezt a Windows-os megoldást vettem alapul:

http://newsidux.blogter.hu/427861/gmail_account_mint_kimeno_levelezesi_kiszolgalo

A trepniugrató nagymester esete

Az igazat megvallva azt sem tudom hogy hol kellene kezdenem a mai nappal kapcsolatos beszámolómat.

Egyrészt azért mert ez a nap most érzékelhetően is 24 órából állt, másrészt azért mert a belesűrített események összetetteb előzmények és beláthatatlan utóvégek rendszerét rejtik magukban.

Előzményként talána  legfontosabb Norbi áldatlan autóvásárlási és fenntartási szokásaiból fakad, melynek – ha nem is elsőszámú -, de mindenképp elszenvedő alanya vagyok. Annyit elég tudni Norbi autó választási szokásáról, hogy kifejezetten kedveli a sportos taligákat, főképpen a lehető legmegbízhatatlanabb forrásból szármozó egyedeket. És mint mindannyian tudjuk egy kitiporható lelkű jószág másod-harmad kézből való megvásárlása nem csak fenyeget a felmerülhető problémák garmadájával.

Szóval Norbi, aki egyidejüleg 2 ilyen autót is pártfogol, a statisztikai becsléséket messze túlszárnyalja elszenvedett problémák terén. Ez a  hobbija – mert az ember ilyet csak önként és szerelemből csinál – alaphangon is többszázezer Forintot emészt fel havonta, köszönhetően az előnytelen banki szerződések legális létrejöttét és illegalis fenntartását mérhetetlenűl támogató kis hazánknak. Erre természetesen rendszeresen érkeznek a sorstól és persze a “próba-szerencse” hibakeresési elvet valló autószerelőktől szármozó pénzadományozási lehetőségek, olyan magasztosabb elvek mentén, mely egy normál közlekedni vágyó személy számára soha fel nem fogható.

A magam részéről Japánra esküszöm. Ahol az emberek elvi okokra hivatkozva, magától értetődő módon, harakirizik le magukat egy-egy vissza nem térő hibájuk terhétől súlytva, na ott még van remény a szebbre és a jóra. A többi meg már csak mese, amit ma divatosan, marketingnek neveznek.

Jó magam – itt most sok mindennel palástolhatnék, de nem teszem.. – egy Suzuki Swift (fel-, ki-, el-)használója vagyok  immáron 4. éve.

Ó, a Jószág! Ó te Drága, Hálás kis Jóság!

A 95ös évben látta meg a napvilágot a kiötlőitől oly távoli, más szentségeknek is évezred óta otthont adó áldott helyen..

Minden kis apró hibája ellenére nem lehet nem szeretni.. Mindig számíthat rá az ember, melyért cserébe szinte semmit sem kér.. leszámítva azt a fránya naftát, melyből szerényen, jól beosztva, vígan elvan hosszú kilómétereken kersztül. Egyébként – bár némi ügyesség és gyakorlás is kell hozzá – akár egy-két kilómétert is hajlandó megtenni a fulladásos halált jelző műszerfal felvillanás után – terepviszonyoktól függetlenül -, pusztán a simogatásnak, édesgetésnek és az ígéreteknek engedve. (első fulladások után lendületből 3masban kuplung fel, majd ha ez már nem segít akkor kettesben és- vagy-akár egyesben. Ha már minden kötél szakadt, akkor még pár száz métert indító motorrol is meg lehet vele tenni. )

Szóval, Norbi fix kiadásai és bizonytalan tulajdonlásai ellenére oda jutott, hogy egy használható autója sem maradt.. Aminek közvetlen következménye, hogy megnövekedett az igénye az én ill. már csak úgy simán a Suzukim társaságára is. Annak ellenére, hogy általában tudom nélkülözni a paripámat, nyilván vetődnek fel egymást metsző igények, főleg, hogy belekezdett kelletlen egy stégépítési projekt be is, az amúgy is sok rohangálást igénylő életvitele mellett.

A mai napom, mint ahogy  az elmúlt pár is leginkább Norbi ügyes-bajos programjainak és trepni építő ambícióinak kiszolgálásából állt. Ennek köszönhetően megint átáltam az éjszakai munkavégzésre saját megélhetésem biztosítására, hiszen napközben nincs ilyesmire időm, hiszen millió a tennivalója…

Nem mondom, hogy nem élvezem egyes részeit a dolognak, hiszen számos előnnyel is kecsegtet a nem vállalt, de viselt küldetés-csomag. Ezek közé tartozik Ági és Szabi ide-oda fuavrozgatása (Norbi kicsiny családja), a Mama naponkénti meglátogatása (nem az enyém), mely közben azér csurran-cseppen valami a jóból.

Nem mondanám, ho számító típus lennék, de a rutinnak és megannyi dolognak köszönhetően komplex élelmezési rendszert alakítottam ki, melynek szíves viselői (többek) között az imént említett áldott tehetségű asszonyok.

Ma pl. mikor kiugrottam a itthon töltött másfél órás “kimenőm” után Síkvölgyre a Mamához Szabért és Ágiért, hogy elszállíthassam őket a stégprojekt színhelyére Norbinézősbe, olyan rég nem ízlelt nyalánksággal kínált a Mama, melyel utóljára talán gyerekkoromban találkoztam.. Bébipapi, alias Tejbegríz.. kakaóporosan, kristálycukrosan.. nyam-nyam

Mivel, hogy a mára tervezett munkámat már reggel 8 ra letudtam – mielőtt érkezett volna Norbi az első kérésekkel -, és imádok a Ceni tavon időzni, Ági szélesebb családi körével, főleg ha egy pecabottal ücsörögve nézhetem, míg a szomszédban épül az új stég mások keze-munkájának és rengeteg heggesztőpálca elégetésének köszönhetően (olyan klassz szaga van). Szóval kellemesen elidőztem a szomszédos Báttya-stégen több ringatozó csipesz társaságában, tudva azt, hogy esélyem sincs bármiféle tavi lény meghorgozására, mivel ezek általában nem kedvelik a cölöpveréssel járó, a tavat körbeszaladó fémes ütlegelések muzsikáját.. De hát nem is volt ez annyira fontos.. hiszen megannyi érdekes megfigyelni való van itt is ott is.. A természet szépségének boncolgatásával nem untatnák senkit, de mindenképp ajánlom figyelmébe, minden szórakozni vágyó számára az ad-hock jellegű stégépítés csodáját.

Mikor rendelkezésre álló anyag és eszköz nélkül – ámbár rengeteg sörrel  és ötlettel felvértezve – nekilódúl a team az alkotásnak. Azok az eszmefuttatások, azok az elhibázott jelölések,  azok a 20cm es korrekciók.  És igen! Az elért és el nem vitatható  eredmények! Ez ám a valami! A statika szabályaira fittyethányó kreatív munkacsoport szinte a semmiből a semmire olyat teremt, melynek még elméleti kuatásának sem mert soha a közelébe se menni a CERN vagy a NASA.. És én ezt nézem, hallgatom, szaglom és félem a közvetlen közelből! Én ezt nevezem kikapcsolódásnak! Feltöltödik a lelkem hittel, melyet ezeknek az embereknek és az akadályt nem ismerő tenni akarásuknak köszönhetek és csak úgy, ráadásként még egy kis napfényt is magamba szívhattam.

Szabi is hasonlóképp élte meg ezeket az eseményeket.. 12 éves kora ellenére már roppant késség alakult ki benne, hogy éljen a kínálkozó lehetőségekkel.. Ez most leginkább Petike elcsaklizott, lábhajtásos, műanyag kismotorjának vízbeugrasztási, lebegési és feltöltődési tulajdonságainak alapos, vizsgálatában nyílvánult meg.

Az alapos teszteléseknek köszönhetően, olyan technikákra tett szert, mely a szomszédban rendíthetetlenül zajló munkálatokat is képes volt egy rövid időre megszakítani, az uzsiszünetet nem ismerő mesteremberek abszolút figyelmének és elismerésének kivívásával.

Hogy csak egyet említsek: magam is beleborzongtam a híres Rolleres-stégszélen-elakadós atrakcióba, melynek minden mozdulatában és pillanatában ott volt a valódi veszély és a sérülés lehetősége.

De nem.

Elég lett volna egy pillanatnyi koncentrációs zavar, egy be nem kalkulált vízfodrozódás, vagy egy hajszálrepedés a tójáró kerékpárban és már kész is van a baj..

De nem történt semmi rendkívüli, sem az első, sem a sokadik demonstráció alatt sem.

Eközben pompázatos égbolttal és fényefektekkel elkezdett a nap alászállni és hűvösebbre fordulni a hőmérséklet. Igaz, még szívesen próbálkoztam volna a “Hal” kifogásával a későbbiekben is, de elcsendesedet a munka és lassan el kezdett szedelődzködni a társaság.

Szabi rövid mérlegelés után, melynek tárgya az otthoni számítógépezés esélytelensége ill. az esti horgászat Báttyával lehetősége volt, úgy döntött, hogy marad.

Miközben készülödtünk egy ilyen fárasztó nap után megpilledve, szép lassan a haza indulásnak a srácok még egy gyors bicózást terveztek a tó mögötti, salak-rét földöntúli terepén a lebukó nap utolsó sugarainak meglovagolására.

Megrészegedve a diadaltól, félelmet és szófogadást nem ismerve, a két fiú eltűnt a bokrok mögött, hogy egy gyors kis terepezéssel koronázza meg a napot. Legalább addig míg el nem indulnak a hazatérők..

Már mindannyiunkon kiütközött a fáradság, úgyhogy elindultunk lassan kifelé a stégről, mikor is a rét felől roppant jajveszékelés hallatszott. Amire minden felnőtt összeszaladt a hang irányába.

Másodpercek és 50m teltével meg is lett a lárma forrása.

A király ott feküdt roppant kínok közt, kerékpárja kitekeredett formája mellett a réten. Első pillantásra és jónáhanyadik csitításra úgy tünt, hogy a trepniugrató nagymester egy roppant szerencsétlen kormány fordulat után, kificamította a jobb könyökét.

És bár a kitüremkedő, felduzzadó könyök látványa és a fájdalom hangzata túlzott optimizmusnak nem adott okot, én mégis hittem, hogy csak egy ficam lesz..

“A doktorbácsi majd majd kicsit megráncigál, ami nagyon fog fájni, de aztán már sokkal jobb lesz.” Hitegettem, hitegettük Szabit míg szépen kizötykölődtünk a tótól és 10 perc alatt elértünk az ambulanciára.

Azt sejtettem, hogy ez a nem várt dolog még egy kevés ideig eltart majd, de őszintént hittem, hogy még 30p és kilencre mindannyian otthon leszünk szépen, rendben.

Valahogy fel sem merült bennem, de azt hiszem Ágiban vagy Norbiban sem, hogy 3 órával később, minden nyugalmunkat és maradék energiánkat elvesztve, döbbenten hallgatjuk, ahogy  “Sebi” a sebészorvos elmagyarázza, hogy a műtét sikeres volt ugyan, de mivel, hogy  ebben a korban ez az egyik lehető legveszélyesebb felkarvég törést elszenvedett lurkó, még számos lehetséges szövődmény árnyékában marad egy jó ideig.. vagy talán.. mert ezt még nem lehet tudni..

..ezt soha nem gondoltam volna..

Azt hiszem ezt még emésztenem kell egy darabig..

Elhalmozva

Remek kis nap volt a mai!
A tegnapi edzés megtette hatását. Valamelyest korábban is sikerült ma kelnem ennek köszönhetően – mondjuk muszáj is volt -, és az ébredés minőségében is azonnali változásokat éreztem.
Egy kiadós reggeli után bevágódtam az irodába ahol a reggeli dohányárú és műkávé elfogyasztása után, egy jó hangulatú megbeszéléssel, le is tudtam a napra tervezett munkaszerű tevékenységek nagyját.
Kis rohangászás a városban, majd szegény, beteg anyám (állapota csak átmenetei, és leginkább apám elutazásának tüneti megnyilvánulása) meglátogatása, felvidítása és ebéddel való le rablása volt a program.
Olyan szép idő volt kora délután, hogy nem bírtam visszatartani magam kedvenc tatai időtöltésem gyakorlásától és ki is vágódtam Gumó kapitányhoz a stégre, hogy osztozzunk a kerekedett jó hangulaton.
Kapitányom, a szokásos módon előrukkolt egy jó ötlettel, vagyis hogy kössünk el egy kishajót és csapassunk át a tatai tó túloldalán lévő vendéglőbe, egy jó italra és néhány megosztásra váró story-ra.
Visszafelé már bejelentkezett a napomat még szebbé tevő Laci aki a stégen kávézgatva, talpig Utah Jazz szerelésben várta érkezésünket..
Rövid beszélgetés után – egy kicsit tétován ugyan – rákérdezett, hogy úgy egyébként szoktam-e melegítőt hordani? – egy kicsit tétován ugyan – a 30 fokos meleg és a melegítő gondolatának összeegyeztethetetlensége (szép szó) miatt- de, igennel válaszoltam.
– Az jó! – felelte, és hozzátette, hogy
– Akkor lehet, hogy megajándékozlak egyel..
Eléggé meglepődtem a dolgon, de azért persze izgatottan vártam, hogy miről is lesz szó..
Mint kiderült, rendelt neten keresztül egy újabb Utah Jazz -es holmit magának, ami minden jel szerint sem neki, sem más kedves ismerősének sem mérete.
Hosszasan magyarázta, hogy ugyan van akinek a felső része kb. jó lenne, mivel kicsit testesebb a személy, de hát a nadrág…
– Esetleg majd fel lehet varratni – ecsetelte míg szép lassan felérkeztünk az irodába, ahol is a holmi és Luci szárnysegéd leledzett.
Rögtön látszott, mikor a felső előkeveredett a nejlonból, hogy egy igen csinos adidas melegítőről van szó.
Miközben magamra öltöttem a felsőt – megjegyzem, pont Köme színekben pompázott a fehér-búzavirág-kék összeállítás – Laci gyanakvón méregette hozzám az alsó részt.. Azzal a megjegyzéssel, hogy ha nem lesz jó, akkor azért fel lehet varratni talán..
A felső tökéletesen passzolt, mind széltében és hosszában is, és mint rutinos “nagyruha” vásárló, már a hozzám-méregetés alatt tudtam… a nadrággal sem lesz ez másképp.. :)
Mostantól már azt is tudjuk, hogy az amerikai XL, európai mértékegységre fordítva, pontosan 1 Kömét tesz ki :) vagyis egy 190cm magasságú és 120Kg-os, kaján vigyorú formát.
Áldott legyen az úr!
Mivel a rezgések úgy hozták, hogy a perifériámban található személyek mindegyike valamilyen Utah Jazz-es szerelésben nyomult ma, úgy döntöttünk Lacival és a Kapitánnyal, hogy meglepjük jöttünkkel és pompázatos öltözékünkkel Tomsziékat, ahol is már várt az az ajándék, amit Zuzu Petaz ( Tomszi nőnemű cinkostársa ) gyűjtögetett pontokat beváltva materializált a minap számomra. Egy gyönyörű szép Dunlop röplabda..
Tomóéknál eltöltött Rövid kis szeánsz után hazavettem az irányt, ahol is már várt az örök-morgó Norbi-Ribi, hogy meginvitáljon egy sörözésre, míg elő nem kerül valaki a családjából egy nyomorult lakáskulccsal (melyet ő fel nem róható módon nem hord magával), hogy otthonába juthasson. Segítettem rajta.. Mert ilyenek a barátok.. “jóban-rosszban”
A sörözés után, kicsit kótyagosan, de még nagyobb boldogságérzettel sikerült végül is hazaérkeznem.. Jóval a tervezett után, és hát közbe meg is győztem magam, hogy jó lesz majd holnap is az az edzés, melyet még mára terveztem.. Mert hát ilyen állapotban nem szabad. Úgy, hogy megkérdeztem telefonon a hozzám mindig kedves J.-t, hogy nem lenne e kedve meglátogatni engem, szerény kis lakomban? És hát, mivel mindig kedves, és odaadó velem kapcsolatban (maga sem érti miért, sőt én sem) negyed óra múlva meg is érkezett, hogy megkoronázza a napomat egy félresikeredett “kávézással”.. Anyám!, de imádom a kávéját..
A nap tanulsága (mert úgy érzem még kívánkozik valami zárószónak) csak annyi, hogy a munkát felejtsd ha egy szép napon kiteszed a lábad otthonról, igenis lehet még fokozni azt amikor jó, nem mindig hátrány ha valaki nem konfekció, és nem mindig kávézás ami annak indul.. :) Jó lét!

Újrakezdés ( megint..)

Álmos kis hétfő köszöntött ma rám. 11 órás kelés után egy pár órás aktivitást mutattam csak, amit hosszas délutáni szunyóka követett…

Úgy döntöttem, hogy lemegyek edzeni picit, ha mást nem is, legalább megmozgatom magam.

Természetesen, semmi kedvem sem volt a művelethez, de hát így van ez, ha az ember tartósabban facsarja ki magát hétvégi kalandozásokkal, vagy épp abszurd munkavégzési szokásokkal.

Szóval este nyegyed 9-re be is estem a terembe.

Az edzésem a fentieknek megfelelően pár alap gyakorlat, könnyű súllyal való gyors lezavarásáról szólt és ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy Misi, aki a kis szomszédos terem tulajdonosa, meglepődött üdvözlés után rögtön közölte is, hogy csak 9 ig van nyitva.

40p bőven elég is volt a következő gyakorlatok lebonyolításához:

– Bemelegítés: Törzskörzés, hátnyújtás, vállkörzés, kar-izületek kiropogtatása úgy 5p-ben (nem tudom eléggé hangsúlyozni a fontosságát)

Mellről-Nyakmögül nyomás 30Kg-mmal
4×15-10 ismétlés
Derékerősítő twist-elő gép a sorozatok között
4×25 ism.
Váltotkarú bicepsz és egykezes nyakmögülnyomás tricepszre egymás után végezve:

Váltotkarú bicepsz: 12Kg x 12 ism.
Egykezes, nyakmögül tricepsz: 10Kg x 12 ism.

Váltotkarú bicepsz: 14Kg x 10 ism.
Egykezes, nyakmögülny. tricepsz: 12Kg x 10 ism.

Váltotkarú bicepsz: 16Kg x 8 ism.
Egykezes, nyakmögül tricepsz: 14Kg x 8 ism.

Váltotkarú bicepsz: 16Kg x 8 ism.
Egykezes, nyakmögül tricepsz: 14Kg x 8 ism.

Fekvenyomás mellre 45 fokos padon, erőkereten
4×10 ism. 30 Kg

Húzódzkodás mellhez (inkább csak álhoz :) )
4x 6-5 ismétlés

Ez kb 35p edzésidőt vett igénybe és első, megmozgatós edzésnek untig elég így több mint 1 hónapos kihagyás után. Vszleg izomláz sem lesz tőle, de nem is kell, hogy legyen, csak kezdjenk el feltöltöltődni az izmok, izületek..

Holnap rámozgunk egy picit..

Tökig hóban járás legyen!

Restellem a dolgot, de meglehetősén régen volt alkalmam bejegyzést írni.. Sok minden történik velem mostanság és kevés privát dologra marad időm. A hangulatom változó, de alapjában véve pozitív. Szerencsére az irodában most is kellemes a légkör és a munkával kapcsolatos dolgaim is nagyon jól alakulnak. Magánéletem egy kicsit helyben toporgós, de azon túl, hogy néha erőt vesz rajtam a magányosság érzete, nincs mire panaszkodnom, hisz jelenleg nincs is lehetőségem feloldozni magamat ez alól. Az utóbbi időkben újra sikerült rendesen edzésre járnom, amiről megint csak  kiderült, hogy nagy szükségem is van rá.

Megterveztem a hétvégén a decemberemet és ugyan egy kicsit húzós lesz karácsonyig a menet, de lehet, hogy évek óta először nyugisak lesznek az ünnepek. – Aki nem mászott még karácsony napján jéggel borított antennatoronyra hibát elhárítani, az feltétlen próbálja ki! Nincs dolog mi jobban melengetné a szívet mint az összefagyott újakkal kapaszkodó, megoldásért imádkozó, jobbról-balról zaklatott ember honvágya..

Nu, egyenlőre ennyi.. igyekszem rendszeresebb lenni!

Jah! Mielőtt elfelejteném..: ugyan leraktam már idénre az időjárás istenségi posztomat, de még elmenősbe meghagytam, hogy dec közepétől jan közepéig tökig hóban járás legyen! Ha teccik, ha nem.. ha így terveztétek, ha nem. Ez lesz.. És mivel, ho nincs mit tenni ellene..  Próbáljátok kiélvezni! Szép az.. és akad olyan is aki szereti.. ugye? :)

Lesz ez még így se..

Megszakadt a letöltésem.. Erre az egy South Park részre vágytam ma már csak.. de nem akar elsőre lejönni.. Ennek köszönhetően maradt egy kis időm és gondoltam, hogy most már írok pár sort, mielőtt lefeküdnék aludni.

Az elmúlt pár hét megint csak bebizonyította számomra, hogy: ember tervez, azt úgyse az lesz.. Számos problémával kell megküzdenem mostanság, melyeket a tőlem elvárható higgadtsággal és nyugalommal intézek.. Ennek ellenére azért persze van ami bosszantana, ha megengedhetném magamnak, hogy érzéseimre odafigyeljek, de nem teszem.. Így hát most leginkább csak lavírozok.

Igyekszem viszonylagos hatékonysággal dolgozni – ez egyre inkább nehezemre esik -, kielégítően edzeni – ez most nem kivitelezhető  -, valamint emberi kapcsolataimat ápolni, fejleszteni – hát nem tom.. szerencsések a türelmes emberek körülöttem. Szóval mondhatni semmi sem alakult most (megint) úgy, hogy egy kicsit is fellélegezhetnék és csinálhatnám azt amit akarok. Okolhatnék sok mindent ezért, de felesleges lenne.. Mivel nyilván most is csak az vált valóra amit anno én akartam, vagy idéztem meg, csak én nem vagyok már megint felkészülve a saját manifesztációimra. Nu, mindegy is.. De azért még reménykedem benne, hogy előbb utóbb megértem és alkalmazni is tudom majd a teremtői képességeimet.. Esküszöm! Az első dolgaim közt lesz, rögtön a megkérdőjelezhetetlen önbizonyításaim kiélvezése után, hogy köz,- és félre nem érthető formában.. mint egy amolyan kis zsebszótárként, kiadom ezzel kapcsolatos tapasztalataimat. Eztán persze nincs visszaút. Megváltozik a világ. Megszűnnek a problémák és többé nem hibáztatunk majd másokat semmiért. Bármi történik, csak felcsapjuk a mi kis Mit-Hogyan-unkat és kész. Ott van feketén fehéren, hogy mi van, miért és, hogy mi lesz. És ezzel természetesen jó néhány örök kérdésre is pontot teszek egyszer és mindenkorra, csak úgy mellékesen.. mint hogy:

– Mi az élet értelme?

– Létezik-e Isten?

– Lesz-e III. Világháború?

Ennyi.. Miután megértjük a dolgok működését, már nem is értjük, hogy eddig miért nem értettük meg őket. Furi lesz.. Előre is, bocsi miatta!

Na, de addig is: Kitartás! Bizalom! Lesz ez még így se..

Majdnem sikerült

Majdnem sikerült – Szerda – 2008. augusztus 6.

Az ember tervez és hát nem pont úgy végez.. Jól felépített elképzelésünk volt arra, hogyan is kellene végrehajtani egy éles szerver cseréjét a lehető legkisebb fennakadás kockázatával. Meg is lett hírdetve előre a dolog, ahogy kell, hogy az ügyfeleket se érje meglepetés.. Biztosan mindenkinek vannak olyan megérzései, melyek egy-egy dologgal kapcsolatban felvetődnek és aztán nem törődik velük. Nekem is volt. Ilyen pl a bizonytalansági tényező fenntartása egy-egy tervezett dologgal kapcsolatban. Rögtön mondom, mint sokmilliós bölcsességet, ha kitűzöl egy időpontot, akkor tűzz ki rögtön egy másikat is! Ilyen esetben lehetőleg 1 nappal későbbre. Ebben az esetbe nem jössz abba a kellemetlen helyzetbe, hogy indulás előtt neked szegezze valamelyik kollégád a “biztos, hogy nem kellene halasztani egy kicsit?” önmagát megválaszoló kérdését. Ugyanis, ha csak egy időpontot jelölsz meg akkor már benned van az a “Áh, miért is ne lehetne szerencsék? Nem lesz semmi baj. Csináljuk!” pánikmentesítő válaszod. Persze, mint ahogy az lenni szokott, nem lesz akkora szerencséd.

Mondhatni minden jól ment, leszámítva, hogy a meghirdetett 1 órás leállás kezdete után 10 perccel érkeztünk csak a helyszínre és hogy ekkor – előzetes említés nélkül – elém raktak egy kétpéldányos, három oldalas, szervercserés dokumentumot, amit jó lenne ha most kitöltenék.. Persze csakis olyan adatokkal, melyek nem állnak rendelkezésemre és telefonálgathatok miattuk.. Szóval a tervezett szervercsere befejezési időpontja előtt 10 perccel sikerült is nekiesnünk a feladatnak, és mi sem természetesebb, még egy kis hiba is csúszott a dologba. Ez jelen pillanatban egy a 155. konfigurációs állományban maradt, felesleges idézőjel formájában kacagott vissza ránk valahonnan a 600. sor tájékáról. Még most sem tudom, hogyan sikerült ily hamar megtalálnunk. Két órával a tervezett lelépést követően el is hagynunk a helyszínt egy kicsit fortyogva, egy kicsit beletörődve és nagyon is éhesen.

Volt még egy dolgom Pesten amit egy, a közelben lévő ruházati boltban kellett elintéznem. Mit mondhatnék? Tikkasztó meleg, leizzadt test, kialvatlan fej, lyukadó gyomor és a két órás csúszás megalapozta a hangulatomat. Márpedig aki férfiből van az alapból utál ruhát próbálni! De hát a nővérem közelgő esküvője előírta, hogy ha tetszik, ha nem, beessek az immáron rám szabott öltönyömért.

Egy hónapja voltam fent Zsoltival – aki a Szerencsés – megrendelni a ruhaneműt. Nem volt egyszerű történet azt sem. A megfelelő anyag kiválasztása után, jött a tortúra. Egyszerűen mondva : nem vagyok konfekció méret. Az amorfságnak sok formája létezik, de mindenképpen külön kategóriát érdemel a testépítői alkat. Egy órára teljesen lefoglaltam két eladót, akik nem győzték eleget csóválni a fejüket, illetve minden kreativitásukat és raktárismeretüket beleadni a projektbe, hogy nekem szép öltözékem legyen az alkalomra. Ehhez gyakorlatilag három különböző felöltőből kellett összelogisztikázni a dolgot, mivel a választott típusból nem volt csak 60-as méretű, és további két fajta volt szükséges ahhoz, hogy összeálljon a javallott 64-es karbőség, 62-as hát és 58-as mellső rész által adott kompozíció. Ezt a nadrág kofigurálásánál megismételtük..

Ahogy azt egyik kedves barátom mondani szokta “Mérj tolómérővel, jelölj krétával, vágj baltával!” a tervezés és a precíz megvalósítás alapelve. Sajnos erről a boltban is hasonlóan vélekedhettek, mivel oly mértékben elszabták az öltönyömet, hogy nem létező sziámi testvérem is vígan elbújhatott volna alatta.

Mit lehet ilyenkor tenni? Mosolygunk egyet, elszámolunk X-ig (szükség esetén fejben levezettjük a “Nagy Fermat-Tétel bizonyítását, n < 2 természetes számokra”), majd nekiállunk és újra végigpróbálgatjuk a különböző méretű ruhákat, hogy tényleg, igazán jól sikerüljön ez a rohadt ünneplő!

Az igazi elvesztése

Az igazi elvesztése – Kedd – 2008. augusztus 5.

Egy hete már a földön alszom, ami egyrészt kényszer, másrészt feloldozás a néha túl heves testedzési megpróbáltatásaim után. Jó dolog.. pár nap után megszokja  a test és ellazul, kienged. Erre, a véleményem szerint, nagy szükség is van időközönként, mert minden ágy, legyen az bármilyen klassz matraccal is felvértezve, összegyűri az embert. Nem is biztos, hogy maga az alvóhely a ludas, inkább a fekvési szokások. Én, normál körülmények között a vállamon alszom, hason. Na ez az, amit a földön nem nagyon lehet megtenni.. Gyakorlatilag a háton fekvésen kívül semmilyen más pózban nem lehet kényelemre lelni.. ami azért el is gondolkoztató egy kicsit..  – lehet, hogy tudnak valamit a keletiek na és persze a csecsemők? –  Na mindegy, a lényeg a lényeg, hogy egy hét “gyógykezelés” és megszűntek az ilyen-olyan fájdalmaim, ami a keddi napom reggelét még kellemesebbé tette. – Kicsit pirongva mondom, de nem kelek túl korán mostanság, és nem is azzal az őrült kapkodással teszem ezt, mint ahogy általában szokás. –

Ébredés után elnyújtózkodtam a zenelejátszóm távirányítójáig és, hogy megadjam a kellő hangulatot a mosakodáshoz, rögtön el is indítottam az aktuális-kedvenc albumomat.. Ez most ATB-től van, melyen a 2. szám (Let U Go) minden egyes alkalommal megborzongat.. a szomszédok nem kis “örömére”.. De hát ki vagyok én, hogy bezárjam a kultúrát ebbe a vékony falakkal felvértezett szobába?

Szóval a reggeli tisztálkodás után, és egyenlőre még mellőzve a hirtelen mozdulatokat, elkészítettem a reggelimet.

Az elmúlt hetekben igyekeztem minél több zöldséget és gyümölcsöt magam köré gyűjteni, mert hát mikor tegye az ember az ilyesmit ha nem nyáron? Szóval egy paprikás-paradicsomos-angolszalonnás-krémsajtos gyönyörűséggel fokoztam az elégedettségemet. Megjegyzem, madárétkű vagyok. Vagyis igyekszem nem túl jól lakni egy-egy étkezésem során, mert az még soha semmikor jóra nem vezetett nálam. Mivel, hogy terveim és feladataim voltak a nappal kapcsolatban, biztos lelki traumát okozott volna számomra, ha vissza kell feküdjek kiheverni a reggeli-sokkot. De, nem kellett.

A szokásos kávésbögre társaságában lehuppantam a gimnasztikai gömbömre, melyet ülőalkalmatosságként használok, és elkezdtem dolgozni a Testmester elindításának utolsó mozzanatain. Nem szeretném magamat mártírnak feltüntetni, természetesen a munkám zöme a WegaTeam tagjainak feladatokkal való elhalmozásával és cseszegetéséből áll.. Legalábbis általában..

És persze ahogy lenni szokott az a rendhagyó esetekkel, miközben elmerültem néhány kreatívabb feladatomban, rögtön betalált valaki, egy rajtam kívül álló informatikai probléma megoldásának sulykolt vágyával.. Nincs mit tenni. Ha gond van, akkor gond van.  De ez nem jelenti azt, hogy meg is tudom oldani.. Legalábbis rögtön, mint ahogy azt elvárják az emberek. Félórás MSN beszélgetés és néhány könnyed telefon hívás, valamint egy személyes kivonulás fenyegetettségének megszületése után, sikerült a dolgot távolról megoldani és visszatérni saját dolgaimhoz. Közben ugye elszállt az idő, mert megvan ez furcsa elillanó képessége amikor szükségünk lenne rá, úgyhogy gyorsan befejeztem amit kellett, majd 2 körül elfogyasztottam a tegnapról maradt ebédemet és a szokásos módon jeleztem az iroda felé bevonulási szándékomat. Ez gyakorlatilag MSN üzenetben annyit jelent, hogy: valaki jöjjön értem!

Volt még néhány telefonhívás illetve egyeztetendő dolgom az irodában, melyeket igyekeztem hamar lezárni, hogy edzőtársammal egyeztetett korai edzésre oda is érjek.. Majdnem sikerült.. Átbeszéltük a szerdára tervezett Testmester átállás dolgait – érdekes, hogy minden készre jelentett feladat kilök még magából néhányat, ha a határideje elérkezik –  ami ez esetben egy kicsit bonyolultabbra is sikerült mint általában elindítani egy weboldalt. Ennek fő oka, hogy egy teljes DVD méretnyi “oldalacskáról” van szó, illetve, hogy az egyszerűség kedvéért összekötöttük a dolgot egy szükségszerű szervercserével is. Mert hát az önként vállalt problémánál, már csak a több probléma keresztezése és megoldása jobb szórakozás, mazoista körökben..

Az edzés. Mivel, hogy napok óta sikerült tartanom táplálkozási tervemet és az elmúlt hetet végig pihentem, roppant kedvvel és erővel érkeztem a terembe. A pultnál egy rövid beszélgetést követően, siettem  átöltözni és bekapcsolódni az edzésbe, melyet a korábban érkező edzőtársam már megkezdett. Gyorsan kiosztottam néhány pacsit az ismerősöknek és elkezdtem bemelegíteni. Kifejezetten kímélő edzést terveztem mára mivel épphogy csak kihevernem váll-könyék-alkar-térd sérüléseimet.

Misi mellett kímélő edzéseket tartani nem egyszerű feladat. Ő háromnegyed éve kezdett újra edzeni és azóta gyakorlatilag minden edzése alapozó edzés, ami annyit jelent, hogy viszonylag nagy súllyal a lehető legalapabb és legkeményebb gyakorlatokat nyomja heti háromszor. Ezzel ellentétbe én erősen intuitívan és ciklikusan edzek. Ez nagyjából annyit jelent, hogy éppen azt edzem amit kedvem van. A választott súlyok és a gyakorlatok is hasonlóan tervezetlenek nálam, illetve pár hetenként változtatom a céljaimat is.. Már mint, hogy éppen fogyni vagy erősödni akarok. Ezt a “rendszert” még kiegészíti az a felismerésem, hogy max 1-1,5 havonta szükségem van 1 hét pihenőre is.

Néhány gyakorlat után bizonyossá vált, hogy igen jót tett a pihenő. Például komolyabb, vagy inkább megterhelő hátedzést nem végeztem már vagy egy hónapja, mivel nem volt hozzá sem lelki sem testi erőm. Most viszont kifejezetten könnyen ment a dolog. Úgy húzódzkodtam 6 sorozatot mintha 20 kilóval könnyebb lennék. Feltételezem, hogy a kihagyásnak és a kb. helyes táplálkozásnak köszönhettem azt néhány elismerő megjegyzést melyet edzőtársam és más tett a mai formámra. Feszesek, kemények lettek az izmaim és egy-két ér is jobban kidomborodott rajtam mint eddig. Remekül ment minden és pörgősen végignyomtam az edzést.

Kicsit leárnyékolta az edzésem utáni órákat, hogy az alkaromban érzett sérülés visszaköszönt, illetve észrevettem, – persze már otthon – hogy a teremben hagytam a napszemüvegemet. Sajnos az utóbbi történet nem zárult happyenddel. Visszamentem később, de senki se tudott róla semmit, illetve én sem találtam sehol. Nem csináltam ott nagy ügyet belőle. Mindenkinek kellemetlen egy ilyen szitu. Az ami a legjobban bosszant az ügyben, hogy nem értem a dolgot. Ha már lopásra vetemedik valaki, miért egy szinte értéktelen napszemüveget kell? Persze számomra nem volt az, mivel igen nehéz – főleg nekem – az arcomhoz illő napgépet találni. Az ember elkeseredésében még a kitűzött felső határt is hajlandó átlépni anyagi szinten, ha megtalálja az igazit. Nekem még ebben is szerencsém volt.. volt.. De hát ez van. Egy kis szerencsével majd újra újra egymáséi leszünk, ha a formatervezők, vagy a leértékelések is úgy akarják.